„Kint vagyok harmattal sodorni”
Ígértem, hogy mesélek a legutóbbi szápári utunkról, mely most is többet adott mint egy egyszerű lisztbeszerzés.
Megérkezés előtt beszoktam jelentkezni telefonon, hogy a gazda azért mégis be tudja lőni, mikor toppanunk be. Csemete most az apukájával lubickolt a Balatonban, úgyhogy a legjobb felemmel kettesben mentünk. A magam nevében mondhatom, ritkán örülök meg annak, ha gyermek nem jön velem, most mégis… Tudtunk egy „megterhelőbbet” bringázni a környéken. Na, szóval Feri aszongya mások mellett:
„Kint vagyok harmattal sodorni…”
Hm, egy keveset találgattunk, hogy mi lehet. Lesz megoldása is a feladványnak, ígérem!
Anikó ajánlására eltekertünk a jásdi Szentkúthoz, és milyen jól tettük! Igaz, hogy a Szápárról Jásdra vezető út egy részénél elkezdtem aggódni… Tudjátok, nagyon gyanús, amikor sok-sok percen keresztül tekerés nélkül száguldasz lefelé. Az bizony visszafelé szivacs. Amolyan Homokbánya utcás. Meglepő, hogy a gyerekkori élmények milyen mélyen beivódnak. Kicsit megölelgettem magamban az élményt, amikor elengedem a féket a dombtetőn…. és az akkor még megvolt homokbánya bejáratnál kikászálódok az árokból. Meg Dani bácsi fejcsóválása, miközben kivakargatja a térdemből a kavicsokat 😀
Szóval a jásdi Szentkút…
Azoknak, akiket érdekel a Szentkút legendája link: https://orszagkep.hu/jasdi-szentkut-legendaja-jasd-bakony/
Amellett, hogy a környezet csodás Szápár környékén, megmagyarázhatatlanul mélyen spirituális is. Nekem a X. stáció jutott elidőzésre, elmélkedésre, merengésre és hát, na… Jézust megfosztják ruháitól. Szimbolikázva egy kicsit arra jutottam, hogy még bőven van levetni valóm a gyarló emberi tulajdonságaimból. Röviden és tömören.
Azt nem is gondoltam, hogy van bármiféle jelentőssége, ha a közeli forrásban megmosom a kezem. Pedig a „homokbányás szivacson” visszatekerve Anikó elmesélte, hogy a megtisztulást jelképezi. Péknek keze megtisztul… Hála.
Egy nagyon keveset aggódtam, hogy megint elkezdünk Ferivel a nagy diófa árnyékában a világért aggódni. De azt hiszem, hogy már ők is, én is túl vagyunk ezen.
Feri, némiképp érdeklődve, de beletörődéssel a hangjában még megkérdezte, hogy
„Mi van a nagyvárosban?”
Szerintem:
„Őrület. Félnek és aggódnak az emberek az áremelkedések miatt.”
Feri:
„Pedig a java még hátra van. Azt tudják?”
Nem tudom. Tudjuk?
Az én lelkemen ne száradjon! Kiteszem. A java még hátra van.
Szoktunk ilyenkor a nagy diófa árnyékában kicsit filozofálgatni, hogy mi lehet a valódi és áttörő megoldás. Summa ismét:
„Szemlélet- és értékrend váltás.”
Tudjátok én azt látom, hallom és tapasztalom, hogy egyre élesebben kezd elválni egymástól két irány. Vannak olyanok, akik belátták a szükségességét, beleálltak alázatosan a változásba és maguk is beleteszik a maguk részét. És vannak olyanok, akik egyre erőteljesebben és hangosabban taposnak és óbégatnak egy lángoló világ kapujában.
Pár hete Laci (Szabó malom) feltette a kérdést:
„Mit fogsz csinálni, ha 500 forint lesz egy kiló liszt? Megveszed az olcsóbbat, ami rosszabb és vegyszeres?”
„Nem, nem veszem meg. Megveszem 500-ért és azoknak fogok rendes kenyeret sütni, akiknek fontosabb, hogy egy jó kenyér mellett este megbeszéljék a gyermekükkel, hogy mi történt aznap, mint az, hogy megvegyék nekik a legújabb iPhone-t vagy hatvanezerért egy-egy edzőcipőt minden héten.”
Tudjátok, az ilyen borúsra sikerült reális kép festése után szokott jönni az öröm.
Feriék nagyon sok munkájának gyümölcse idén is beérni látszik. Sok-sok talajjavítással töltött év után nálunk magas a gabona, és az aszály ellenére csodálatosnak ígérkezik a mennyiség is. Talán megérkeztünk a műtrágya, a növényvédőszerek és egyéb hormonok áremelkedéseinek is köszönhetően arra a pontra, ahol mivel Ők nem költenek vegyszerekre, illetve vetőmagra (tök logikus, minek, ha újravetik a sajátjukat), a Szápári Ökofarm és Biomalom költségei nem növekednek olyan mértékben, mint a konvencionális gazdálkodóké. Nyilván az energiaárak emelkedése Feriéket sem kerüli el, de mégsem várható robbanás.
Összefoglalva, hogy számomra mi volt a legnagyobb tanítás Szápáron:
„Nézzek rá, hogy mi az, ami igazán fontos az életemben! Vagy ki/kik! Legyen rendben a prioritási listám!”
„Szarjam le, hogy mások a saját lelkiismeretük szerint jónak tartják-e a kiabálást és a taposást, a lényeg, hogy én este a saját tiszta lelkiismeretemmel el tudjak aludni!”
…és megint a latin…
„Ora et labora”
Mert, ha Feriéknek öt éve alatt sikerült mínuszból pluszba fordulni, akkor egy kis kitartás, szorgalom és türelem még nálam is elférhet. Meg talán gyümölcsözhet is. Ha az értékrendek a helyén vannak.
Szóval éhen nem fogunk halni, de nem lesz könnyű.
