Aranyló gabonatáblákkal várt Szápár

Azt már többen tudjátok, hogy Szápáron dőlt el végképp, hogy felhagyok az eredeti szakmámmal és ezután beleengedem magamat a lisztek és egyéb tiszta élelmiszerek bűvkörébe. Azóta ide járok lelkileg rehabilitálódni. Szinte haza megyek. Fogadjátok szeretettel a legutóbbi látogatásunkról készült beszámolómat!

Amikor tavasszal esőért imádkoztam, elsősorban a Szápári Ökofarm és Biomalom két megalkotójára, Anikóra és Ferire gondoltam, valamint a csodálatos búzájukra. Már legelső ott jártamkor magával ragadott szenvedélyes természet szeretetük és egészen egyszerű, tiszta és őszinte gondolkodásmódjuk. Az azóta eltelt egy év során még közelebb kerültek a szívemhez, köszönhetően annak, hogy betekintést engedtek az értékrendjükbe is, amely nagyon hasonló az enyémhez. Csak engem néha „elront” a városi rohanás és a túlbonyolítás rémesen alattomos, kártékony hatása.

A természet alkalmazkodik, a gabona behozta a lemaradást

A tavaszi esőhiány miatt nem is igazán tudtam, hogy mi vár a gabonatáblákon. Bár Feri telefonon korábban már megnyugtatott, hogy behozhatja a gabona a lemaradást, kétkedve fogadtam. Azt ne kérdezzétek, hogy miért nem hittem a földjét és a gazdasága minden legutolsó bogarát is ismerő gazdának… 🙂

Mindig tanulok valami újat a természetről és a gazdálkodásról, ha nyitott vagyok

Számomra az utóbbi évek legnagyobb feladata az volt, hogy nyitott legyek a változásra és a tanulásra. Emellett el kellett tudjam fogadni, hogy nem érthetek mindenhez, nem tudhatok mindent, mert erre egyetlen egy valaki képes. Isten. Az is elegendő, ha minden nap megteszem, amire képes vagyok és, ami a feladatom. Ettől a felismeréstől vált sokkal könnyebbé az életem, és rengeteg új ismerettel gazdagodtam. Feri pedig kint a földeken semmilyen tudást nem tart magában, ömlik belőle a szó. És ami számomra a legfontosabb, hogy mindezt hitelesen teszi. Mert látom, hogy mennyi alázattal teszi az egész család a dolgát. Megérkezésünkkor lányuk épp kis traktorral füvet vágott, Anikó pénteken segítséggel tudta csak megsütni a megrendelt több mint száz kenyeret, Feri a tűző napon is órákig kereste a rozsban „elfeküdt” pár napos borjút. Itt mindenkinek megvan a feladata, a városi énemben bekapcsoló „én már tuti rinyálnék”, itt fel sem vetődik senkiben.

A legnagyobb meglepetést a rozs tartogatta. Bár pár nappal korábban a „liszt-tesóm” (Kópic) már posztolt arról, hogy milyen szép magasra nőtt, maradtam hitetlen és látni akartam a saját szememmel is. Elképesztő, hogy a területen legelésző marhák trágyája, a gondosan karban tartott termőföld és némi eső milyen csodákra képes. Bevallom, nagyon szeretem a Kukutyin Műhely teljes kiőrlésű rozslisztjét, mégis nagyon várom, hogy megsüthessem az első Szápári rozscipónkat.

Semmi extra, csak nyugalom és bőséges termés

Az újságírói vénám valami szenzációért kiállt, de ki kell ábrándítsalak: Szápáron nem történik semmi extra. Mindenki teszi a dolgát, a gazdaság pedig szépen meghálálja. Még pedig bőséges terméssel. Megint eszembe jutott Feri jól bevált szlogenje: „Csak meg kell hagyni az időt és a természet mindenre megadja a választ!”

Folyamatosan fejlődik a gazdaság, bővül az „állatpark”

Az nem meglepő, hogy 85 hektárnyi terület trágyázásához sok marhára van szükség, ezért a marha-állományt is szeretnék Palikék növelni, emellett tavasz óta jércéket, tyúkokat és kakasokat is tartanak. Ennek köszönhetően mindig van friss bio tojásuk és a hétvégi leves sem hormonnal kezelt, ketrecben, méltatlan körülmények között tartott állatból készül.

A fejlődés viszont sokszor fájdalommal és rengeteg munkával is jár

Feri saját kis malmukban csomagolás közben a nehézségekről is beszélt. Egyre kevésbé bírják Anikóval külső segítség nélkül a gabonatermeléssel járó és az állatok ellátása körüli teendőket a saját lisztjükből készülő kovászos kenyerek sütése mellett. Mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy rájuk is óriási terheket ró az adminisztráció. Tudjátok, ami nekem is a mumusom. Saját tapasztalatból mondom, hogy baromi bosszantó, ha nem tudok a valódi munkafolyamataimra koncentrálni, mert az zakatol az agyamban, hogy mit kell számlázzak, ki hol, hogy rendelt, mikor jön a járási hivatalból az ellenőr, akinek egyértelmű, hogy ha pénteken délelőtt leadja a listáját, én azt a szombati sulim mellett hétfő reggelre tudom abszolválni. Nem, családról még nem ejtettem szót! A Szápári Ökofarm és Biomalom biominősítése extra adminisztrációval, folyamatos dokumentálással és ellenőrzéssel is jár. Azt hiszem, amikor vacsora közben látom a gyermekemen, aki jó ízűen eszi kedvenc kenyerét, a Szápári félbarnát, mindez a sok munka értelmet nyer. Számomra legalábbis biztosan. És olyankor nagyon hálás tudok lenni azoknak, akik útjelző kövei voltak a Szápárra vezető utamnak. Nekem ehhez képest viszonylag „egyszerű” dolgom van. Legalább ilyen alázattal és tisztelettel megsütni Feriék lisztjéből a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb kenyerét, meghagyni az időt a természetnek és megtartani tisztaságát.

Következő hétvégi „túránk” a ferencszállási Kukutyin Műhelybe vezet, ahol a Szabó család termeszti és őrli az isteni alakort, tönkölyt és rozst. Meglessük az új malmukat, remélem dinnyézünk egy jót és végre hozhatok a lánykámnak az általa imádott kukutyini fokhagymából.